Petefészekrák méheltávolítás után
A petefészekrák ritka, magas mortalitású daganat. A kórkép kialakulásával kapcsolatos ismeretek az ezredforduló óta jelentősen megváltoztak, és az azonosított genetikai, reprodukciós és hormonális faktorok lehetőséget teremtenek személyre szabott kockázatbecslő modellek alkalmazására, illetve akár megelőző rizikócsökkentő műtét elvégzésére. Epidemiológia és etiológia A petefészekrák a legnagyobb halálozással járó nőgyógyászati daganat, mortalitása az USA-ban gyakorlatilag megegyezik a méhnyak- és méhtestrák együttes halálozásával. A betegség napjainkban a fejlett ipari országokban a méhtestrák után a második leggyakoribb kismedencei nőgyógyászati daganat, amelynek előfordulási gyakorisága lassan nő.
Nyomtatás Méheltávolítás során szokásos eljárás a petefészkek eltávolítása is azért, hogy később ne fejlődhessen ki bennük rákos folyamat. A profilaktikus eljárást az Egyesült Államokban a méheltávolításon áteső nők 55 százalékában elvégzik, azaz évente mintegy nőn. Egy petefészekrák méheltávolítás után szerint azonban, amely a Journal of Minimally Invasive Gynecology-ban jelent meg, és amelyről a ScienceDaily internetes portál is hírt adott, a petefészekirtás több kárt okoz, mint hasznot.
William H. Parker, a kaliforniai Saint John's Health Center munkatársa átfogóan elemezte a teljes orvosi irodalmat, amely a méheltávolítást kísérő petefészek-eltávolítás hasznával foglalkozik. Az általa áttekintett közlemények foglalkoznak a petefészekrák gyakoriságával a méheltávolítást követően, a teljes halálozással, a szív- és érrendszeri betegségekkel, a csontritkulással és csípőcsonttörésekkel, a koronáriabetegséggel és számos más állapottal. Mindezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy általában nem indokolt méheltávolítás során a petefészkeket is eltávolítani.
Parker szerint a rendelkezésre álló adatok, amelyek prenatális férgek gyermekeknél vizsgálatokon alapulnak, azt mutatják, hogy a kétoldali petefészek-eltávolítás több kárt okoz, mint hasznot. Tekintve, hogy évente nőről van szó, a megnövedett hosszú távú kockázatnak népegészségügyi jelentősége is van.
Ajánlom a Facebookon Egészen mostanáig a petefészekrák kezelési lehetőségei a műtétre és a kemoterápiára korlátozódtak. A petefészekrák műtéti, kemoterápiás és biológiai terápiás kezelési lehetőségeiről szól ez a bejegyzésünk. A kezelési lehetőségek a betegség stádiumától függenek és a következő változókat veszik figyelembe: A daganat mérete A szóródás mértéke A beteg fizikai állapota Egészen mostanáig a petefészekrák kezelési lehetőségei a műtétre és a kemoterápiára korlátozódtak. Petefészekrákban sugárkezelést ritkán használnak.
A menopauza előtti petefészekirtás következtében gyorsan lecsökken a keringő ösztrogén és androgén hormonok szintje, hiszen ezek fő forrása a petefészek. Ez a változás nem ugyanaz, mint ami a menopauza után tapasztalható, ugyanis a nők petefészke a menopauza után is jelentős mennyiségű androgén hormont — tesztoszteront és androsztendiont — termel, amelyek egy része ösztrogénná alakul.
Az ösztrogénhiányt kapcsolatba hozták a koronáriabetegség és csípőcsonttörés megnövekedett kockázatával és bizonyos neurológiai elváltozásokkal. Ezek a veszélyek többet nyomhatnak a latban, mint az esetleges petefészekrák megelőzése.
